Két, agyagból készült, több ezer éves lófejet hozott felszínre a viharos esőzés Izraelben – jelentette a Háárec című újság honlapja kedden.
Bár hasonlítanak egymásra, a két, lófejet ábrázoló szobrocska egészen más időszakban készült, és Észak-Izrael különböző részein mosta őket ki a lezúduló esővíz. Az egyik mintegy 2800 évvel ezelőtt, Izrael királyságában készülhetett még a babiloni fogság előtt, a másik pedig a hellenisztikus korban, valamikor 2200 évvel ezelőtt.
A lófejek a szakemberek szerint valószínűleg nem istenségként tisztelt lovakat ábrázolnak, hanem a hadseregben és a lóversenyeken használt állatot dicsőítik. Már régebben is találtak lószobrokat ebben a régióban, de ezek a legjobb állapotban fennmaradt és legszebb ábrázolások az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) régésze, Ajelet Kedar-Goldberg szerint.
Az ő kislánya bukkant rá az egyik lovacskára gombászás közben Bét-Seán völgyében, az egyik nagy esőzés után. A régész anyuka a helyszínen azonosította, hogy az agyagfigura az i. e. első évezred elején, a vaskor második szakaszában, az Izraeli Királyság idején születhetett.
Az alapos megfigyelő észreveheti a lovakon a kantárt, sőt az egyiken még lovasa kezét is. A másik, mintegy ötszáz évvel később, az i. e. harmadik-második évszázadban készült szobrocskát is egy járókelő vette észre, és azon is kivehető a pirossal ráfestett hám.
Noha nem a Közel-Keleten, hanem az ázsiai sztyeppéken háziasították őket, a lovak már a bronzkorban, háromezer éve megjelentek ezen a vidéken, az egyiptomiak is alkalmazták őket hadviseléshez, és a Biblia szerint Salamon királynak is volt lovas hadserege.
A lovak a közlekedést is segítették, és az erővel, a katonai hatalommal azonosították őket. Totemállatként, istenként Izrael földjén nem tisztelték őket, de korabeli státuszszimbólumnak számítottak.
Kedar-Goldberg úgy véli, hogy a régebbi lovacska egy harcosé lehetett, és vele együtt temethették el.
