Csodás gyógyulásáról mesélt az Igeidők nevű vallási lapnak Bányai Gábor fideszes országgyűlési képviselő. Mint ismert, a politikus hónapokig élet-halál harcot vívott a koronavírussal, de végül legyőzte a gyilkos kórt.
Bányai a lapnak azt mesélte, a kórházban történtekből csak emlékképeket tud felidézni. Gégemetszést hajtotta végre rajta, a szíve háromszor is leállt, és többnyire mélyaltatásban tartották.
Azt próbáltam mondani a feleségemnek, hogy mentsen meg, mert meg fogok halni – majd ismét visszaaltattak. Ott álltam az élet és a halál határán, az agyam meg a lelkem csak úgy száguldozott. Teljesen lemondtak rólam: a vesém is érintett lett, a lélegeztető kapacitását folyamatosan emelni kellett. Egy ügyeletes orvos azt mondta az engem tornáztató ápoló gyógytornásznak: „Hagyja békén Bányai urat, ne növelje a fájdalmát, neki már mindegy, nincs tovább.”
– mesélte a képviselő, majd jött a fordulat:
Március 13-án reggel szóltak a kórházból a feleségemnek, hogy egy megoldás van az életben tartásomra, az ECMO gép, ami akkor az operatív törzs hatáskörébe tartozott. Ezért Krisztina felhívta Müller Cecília asszonyt, az országos tiszti főorvost, akinek a segítségével híre ment a szükségnek. A megoldás azonban nem ez az út lett az ECMO-ra. Dr. Svèbis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója is intézkedett a gép beszerzése érdekében, és szakorvosgárdát is szervezett.
Akkor egyetlen szabad ECMO-gép volt az országban, a szegedi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetben.
https://www.debreceninap.hu/orszag/2021/02/27/koronavirus-lelegeztetogepre-kerult-egy-fideszes-parlamenti-kepviselo/
Covidos beteget sohasem tettek addig ilyen gépre, ezért nagy volt a bizonytalanság. Rövidre zárva, a történet lényege, hogy szombat délután összeállt a szükséges team, az ország különböző részeiből hazajöttek a szegedi orvosok: szívsebészek, kardiológus, aneszteziológus. Akkor ismét megállt a szívem − valaki nagyon azon volt, hogy ne éljem túl a betegségemet
– emlékezett vissza a fideszes politikus.
Bányai Gábort még aznap Szegedre szállították, de az út rossz minősége miatt kerülőt kellett tenni, két és fél órán át, nagyon lassan és óvatosan szállították. Elmondása szerint olyan kritikussá vált az állapota, hogy kérdéses volt, egyáltalán túléli-e az éjszakát. Ezek után hol stagnált, hol rosszabbodott vagy éppen javult az állapota – végül felépült a betegségből.
